Régen írtam. Túl rég. A vizsgaidőszak tanulásra kényszerítése - melynek olykor engedek, máskor nem, a barátnő, a család, az egyéb dolgaim mind a blogírás halasztására voltak csak jók. Minek? Újra eljutottam a minek? korszakba. Minek felöltözni, ha úgysem lépsz ki az ajtón, minek enni, ha úgyis éhes leszel, minek tanulni, ha úgyis megbuksz... Gondolom sokan vagytok így az élettel. Nekem nem szokásom az árnyoldalát látni a dolgoknak, de mostanában összejött. Szigorlatom bukta, gondok otthon és itt... Nincs egy fix pont az életemben, ahol ne érne utol valami gázos dolog.
Párszor már átéltem ezt az érzést, nem kellemes. Nagyon nem. Nem köt le sem film, sem könyv, sem játék, sem más. Mit csinálhatnék? Elbújni nincs hova, úgyis megtalálnak.

Mégis mit kéne tennem, hogy legalább 10 percre békét hagyjanak? Csupa olyan pozitív dolgot tettem, amire előzőekben nem volt példa, mégis én vagyok a rossz? Igaz, előtte elkövettem egy szarvas hibát, de azon voltam, hogy kijavítsam. Talán nem tűnt fel Neki, bár eléggé kizártnak tartom ezt. Ha látja, hogy próbálkozom, ha látja, hogy alakul valami, miért piszkál vele? Nem tisztességes. Szóban elismeri, de a gyakorlat bizony más képet mutat. És még én vagyok a gyerek... Sokkal több van bennem, mint azt ő elsőre látta, egy részletet meg is mutattam Neki... Talán nem kellett volna, de már mind1, az idő kerekét visszafordítani nem tudom. Hozzátenném: ennél rosszabb is lehetne. Nem csak számomra, számára is. Túl lelkiismeretes vagyok. De mint az lenni szokott, az én véleményem magamról ritkán egyezik mások véleményével.

Ha lesz még időm, folytatom az írást, kezdek egész jól belejönni a - bizonyos korlátok közötti - őszinteségbe. Nem szokásom füllenteni, csak néha, mikor olyan téma van, ami nem tartozik másra. Kövezzetek meg érte.

Jah és kis hírek a kocka világból: újabb 2 karim látta meg a nagyvilágot WoWban, egyikről egy kisebb történetet is írok, a két nagykarim meg szépen-lassan halad előre a ranglétrán. Talán egyszer prezentálom a történetet, meg a Warcraft históriáit, afféle kérdezz-felelek ha tudok formában. Tetszik a sztorija, rendkívül összetett és jól kitalált.

Megint sikerült egy komplett összefüggéstelen maszlagot összefröccsentenem, betudható a késői órának, meg a fáradtságnak, a passzívságnak, a nyomottságnak, a szomjúságnak és még aminek akarjuk (vagy éppen nem akarjuk). Jó éjt.