BuG. Mióta is ismerjük egymást? 2006 tavaszi félév? 5 éve? Emlékszem még Buborihoz jártál mindig, de hamar megkedveltünk Lajjal. 5 év. Ezzel a ténnyel hivatalosan is kiérdemelted az "Az a barát, aki a legtöbb időt kibírta Stegi mellett" címet. De van egy kis probléma a baráttal. A ti fogalmaitok szerint nem vagyok a barátod. Max a haverod. Ezzel szemben számomra te voltál a legjobb fiú barátom. Találkoztál Mírával, találkoztál Majával, elmeséltem neked Brigi és Evi történetét is. (Nikinek: ez egy másik Evi, egy szegedi diplomás csaj.) Senki másnak nem meséltem róluk, illetve nem is mutattam be. Számomra ilyesmi volt a igaz barátság. Eljött 2011, és ez a barátság az alapjaiban omlott össze. Elárultál.
Bekövetkezett az, amit nem akartam, elvesztettem számomra fontos embereket. Egyszerre kettőt is. Ha azzal a mentséggel jössz, hogy "De hát én mindig megkérdezem, hogy vagy!", arra csak annyit felelek: amikor ide jössz, egy munkahelyre jössz, akik itt vannak, azok a munkatársaid. Szóval nem vagyok más, csak a munkatársad. Nem űznél gúnyt abból, amit kértem, amit hiányoltam, ha fontos lenne a barátságunk. Márpedig azt teszed. Hazudsz, mint Niki az őszinteséggel.
Emlékezzünk csak: január 7, a névnapom. Piszkosul mérges voltam, bunkó is. Niki akkor megkérdezte, mi a bajom. (Vajon mi lehetett?) Ez az egyetlen, amit nem értek. Miért kérdezte meg? Mert érdekelte? Nem. A levél után, amikor írtam, hogy mindenképp meg akarom oldani a szituációt, jöjjetek pénteken, mi volt? Nem azért kezdett el beszélni velem, mert érdekeltem. Szánalomból, sajnálatból. Hol itt az őszinteség? És még ti papoltok nekem, hogy többet tudtok az őszinteségről. Ez volt a záróbeszédem. Megpróbáltam javítani a helyzeten, kétszer is. A levéllel, illetve a facebookos üzenettel, melyben csocsózni vagy billiárdozni hívtalak benneteket. Ha nem írom bele, hogy haragszom, akkor más kifogással mondtad volna le. Őszinteségből elégtelen. Megint. Kétszer próbáltam a kapcsolatunkon javítani, mindez BuG miatt. Ez pontosan kettővel több, mint amit ti próbáltatok. Nem volt sikeres egyik próba se, de legalább próbálkoztam. Ez rátok nem mondható el. Még mindig ti vagytok a jobb emberek? Egy frászt. Elkövettem a múltban rengeteg hibát. Egyik az, hogy összejöttem Nikivel. A másik, hogy megcsókoltam egy lányt, míg Nikivel voltam, s hazudtam neki. Emiatt majdnem szakítottunk. A végleges szakításhoz azonban hozzájárult Niki telefon-ellenőrzése, és 1x az msn beszélgetéseim is elolvasta. Ahogy ő sem bennem, én sem bíztam benne. Erről bezzeg mélyen hallgat a "szent" lány. Álszent inkább.
A fentebb olvasható dolgokat leszámítva teljesen jól vagyok. Kaptam munkát - lehet kettőt is fogok -, és megtaláltam azt a személyt, akivel mindent meg tudok beszélni. Akiben teljesen megbízom, és akinek nem esik nehezemre az érzéseimről beszélni. Továbbra sem egyszerű, de sikerül.
Zárszóként: kösz az elmúlt 5 évet, innen egyedül megyek tovább.
