Az ember előre eltervez dolgokat, hogy amikor majd ott van, eljött a pillanat, akkor minden a lehető leggördülékenyebben menjen, az elvárásai szerint. Murphy törvénye, hogy hiába tervezel, az eredményt úgy, ahogy van, dobhatod ki a kukába. Hát b.meg Murphy.

24: reggel korán (10 előtt) keltem, megírtam anyunak, hogy mi az, ami a nap folyamán kellene, de nincs ott (halászlés tányér, süti, könyvek, fényképek). Sikerült elérnem, hogy nem kellett bkv-znom kb 10 km-t, átjöttek értem kocsival. Egy kis bevásárlás után mentünk egyből bátyámékhoz. Egy sor pakolás, cipekedés után el is kezdődött az ebéd.
A menü: Bajai halászlé, töltött káposzta, muffin, sajtos tallér. Nem akarok megbántani senkit, de ebből a napból hiányzott a karácsony szelleme. (Ál)mosolygás, ebéd, boldog karácsonyt kívánalom, és valahol itt le is volt tudva ez az ünnep.
Nem tudom, ki hogy szokta, mifelénk az a módi, hogy összejön a család egyik fele (Anyu, bátyám, én), másik fele (Anyu testvére, illetve két unokatestvérünk) a nagyszüleink házában, kiadós veszekedések árán, de végül sokat tréfálkozva megebédelünk, majd (ez a rész még régebben volt, kb 8-10 évvel ezelőttig volt divatban) megfürdünk, megborotválkozunk, és várjuk azt a csengőszót, amikor is végre birtokba vehettük a nagyszobát, tudván, hogy a Jézuska ott járt, és a fa alá (esetleg a díszek közé) rejtette az ajándékokat. Persze korábban nem tűnt fel, hogy nagypapám mindig eltűnt a csengőszó előtt fél órával...

25: A nagycsalád ünnepe. Anyu unokatestvéréék ilyenkor szoktak eljönni meglátogatni - cserébe Húsvétkor mi foglaljuk el az ő lakásukat :) Ők 4en vannak, szóval az eddigi 8 főből 12 lett. Kicsi ugyan a fűzfői lakás, de mindig megoldottuk, olajozottan ment ez évről évre. A család személyzetében csupán 2 változás történt: Mami, Papi meghaltak, helyette jött bátyám felesége, meg az unokahúgom. A lakásom elég nagy ehhez a létszámhoz, úgyhogy abból nem volt gond. A kajával annál több.
A menü: előző napi halászlé, húsleves, krumplipüré, rizs, sajtos rakott hús, valamilyen szárnyas combja (nem tudom milyen, nem ettem belőle), szilvával töltött pulyka párolt káposztával, savanyúságokkal. Már a leves majdnem kifogott mindenkin, de csakazértis letoltuk magunkba a második fogást.
Mondanom sem kell, nekem ez a nap sokkal-sokkal-sokkal jobban hasonlított az "igazi" karácsonyra, amilyenben eleddig 24 éven át részem volt. Sok nevetés, finom ételek, jó társaság, oldott hangulat. Ajándék nem volt, de nem is hiányzott szerintem senkinek.
Este igazi kuriózumban volt részem: fél 8kor hazaindultunk, Bajára. Ilyet még nem pipáltam. Nem elég, hogy esett (szakadt) a hó folyamatosan, csúsztak az utak Pesten kívül, az autópályát nem takarítják hókotróval! Szembe jönni láttunk 4et, ebből 3-nak volt dolga, a 4. egy majdnem száraz utat akart kotorni... Lefelé egy se jött az M6-oson. Szerencsére nem volt nagy forgalom, az autópályán belőttem a középső sávot, aztán usgyi, ami a csövön kifért - átlag 70 km/h, jobb szakaszokon 90, rosszabbakon 50. Paks környékétől - ha jól emlékszem - nem volt semmi hó az utakon. Csak egyszer csúsztam meg, az autópályáról lehajtáskor, de nem volt vészes, csak nem kanyarodott az autó - de végül 20-szal csak sikerült bevenni azt a kanyart :)

Csajfronton a helyzet változatlan. Nem tudom, most mi van, kellemesen ellevelezgetünk egymással - ha egyszer idetévednél, légyszí törölj iwiwen pár levelet, mert nem tudok írni Neked :) -, úgy tűnik, nem okoztam helyrehozhatatlan galibát. Még. Remélem nem is fogok.

Hfv: remélem megkaptad, megírtam privátban.