Anyuval beszéltem tegnap telefonon. Jól felidegesített azzal, hogy már búcsúzkodott, tulajdonképpen a halála utáni teendőket is részletezve. Bőven elég problémám van ez nélkül is, de új nr1-t "avattam"... Ugye ott van az exbarátnő kontra én kommunikációs szakadék. Ott van a lány, aki már két hete nem adott internetes életjelet magáról (nem lépett fel iwiwre, nem válaszol facebookon), és ott a fősuli, minden teljesíthetetlen tárgyával. Szóval utánanéztem az állapota túlélési esélyeinek, igencsak megdöbbentő:
"A krónikus mieloid leukémiások 20-30%-a a diagnózistól számítva két éven belül meghal, és minden további évben körülbelül 25%-uk hal meg. Sokan vannak azonban, akik ebben a leukémia-típusban a diagnózistól számítva még 4 vagy több év múlva is élnek, és akik végül is az akcelerált fázisban, vagy blasztos krízisben halnak meg."
(Szerk: Más forrás azt állítja, 3-8 év körül várható, a leghosszabb majdnem 10 év volt... Egy már eltelt... És ki tudja, milyen stádiumban lett felfedezve...)
Nem vagyok kész még elengedni őt. Ő az egyetlen szülőm, aki kapaszkodót, majd padlót adott, hogy megálljak a lábamon... Nem fogom bírni...
