Sokat tanakodtam, megírjam-e ezt a posztot. Arra jutottam, hogy igen, meg kéne. Nem akarom, hogy tovább mérgezze a lelkem ez a tüske, mely idestova legalább 8 éve bennem van, egyre mélyebbre temetve. Ideje kihúzni, új kezdet, új remények. Mivel nagyon személyes, és egyesek számára sértő tartalom következik, letiltom ehhez a poszthoz a kommenteket - ez most nem olyan bejegyzés lesz. Aki akar, persze könnyen írhat véleményt, van rá több lehetőség is, amit kihasználhat. Nem úgy, mint életem alábbi "szereplője":
Apu. Hol is kezdjem? A legelején. Ne várd, hogy felveszem a telefont, ha hívsz. Oly sikeresen hitegettél azzal, hogy milyen jó lesz, ha odaköltözöm hozzátok, könnyen bejutok majd oda, ahova szeretnék, teljes családban élhetek, stb stb. Az a 3 hónap, melyben ott éltem veletek - inkább azt mondanám, mellettetek -, arra volt csupán jó, hogy abszolút összeomlaszd bennem a család szó jelentését, jelentőségét. A magam erejéből is eljutottam az ELTE-re, majd az ÓE-re. Te nem vagy része a családomnak. Felköszöntelek szülinapodkor, karácsonykor, néha a névnapodon, és ennyi. Ne várj többet. Az picit észhez térített, hogy megtudtad, született egy unokád, valamint a soha nem keresett fiad megházasodott... De túl későn. Ne várd, hogy a nyakadba borulunk, csak mert rájöttél, van még két másik fiad is, és az elmúlt legalább 8 évet meg elfelejtjük. Bizton állíthatom, nem fogsz hiányozni. Van olyan ember az életünkben, aki bár nem vér szerint, de betölti azt a helyet, ahol neked kellene lenned. Hozzá fordulhatok még olyan buta kérdésekkel is, mint pl tartós tejet vehetek-e még, ha citromsárga színű a takony folyik orromból - megtörtént eset. Ha netalán olvasnád valamilyen úton-módon ezt a blogot, biztos anyut teszed felelőssé. Neki semmi köze sincs ehhez, és ezt te pontosan tudod, csak egyszerűbb másra fogni, mint magadban megtalálni az okot. Ott volt a telefon, az e-mail, lejöhettél volna párszor Bajára, amikor meg ott laktam nálatok, úgy viselkedtél, mintha egy könyv lennék csak a könyvespolcon. Kösz, de inkább nem kérek belőled.
Öcsi. Apu hülyesége miatt nélkülünk nőttél fel. Nem ismerlek, te se engem, de szerintem nem lesz gond ebből. Ha hiányzunk, írsz, ha hiányzol - nos, ez az elmúlt pár év tapasztalatait tekintve nem fordult elő. Eddig, ha megkérdezték, csak egy testvérem volt. Egy bátyám. Nem ellened van ez az egész, csak nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ez releváns volna megemlíteni. FB-n be vagy jelölve testvérként, mert ez vitathatatlan tény, de más kötelék nem fűz hozzátok.
Anyu. Kérlek ne vedd a szívedre, amit feljebb írtam apuról vagy öcsiről. Úgy döntöttem, rendbeszedem az életem, ideje megkomolyodni, lezárni a múltat, végre mindent helyesen csinálni. Mindezt a suli miatt, a lány miatt, a jövőm miatt.
Most fel kéne, hogy szabadítson, mert kiírtam magamból egy részét - a teljes változat soha nem fog írásban megjelenni. Az igazat megvallva, semmit nem érzek. Ürességet.
