Egy kocka naplójából...

Üdv! Annyira belevetettem magam a nyárba, hogy alig van időm írni. Azaz: annyira leterhelem magam, amennyire csak lehet, hogy hazaérve 5 perc szusszanás után úgy aludjak, mint a bunda. Ha fáradt vagyok, nincs erőm gondolkodni, ami igazi hendikepem.
5 nap szenvedés után elértem, hogy úgy számoljon a számoló kódrészletem, ahogy kell (kaptam egy mintát, hogy számoljon így, 5 nap után sikerült is beolvasztani a programunkba). Mivel ma rövidített munkaidőben voltam (8 óra helyett - ami átlag napokon 9 óra, máskor még több is - 6 órát írtam be), hamarabb eljöttem, bevásároltam egy kis elektronikai boltban, végül irány a Rókahegy biciklivel: sziklát mászni. Életemben nem voltam ott még, Rókahegyi út, meg is találtam. Tekerek az úton odafelé, nincs senki sehol. Tekerek vissza, szintén nem látok se sorompót, se murvás parkolófélét. A többiek állítják, hogy kint vannak, és várnak engem, de én semmi ilyet nem tapasztaltam. Aztán jött a naaagy bada bumm, a felismerés, hogy Budapest és Üröm között, pont a határon van egy MÁSIK Rókahegyi út. Nagy nehezen feltolom a biciklit odáig (Az ürömi út meredeksége önmagában sziklamászó fal meredekségű, hát még biciklivel úgy, hogy rossz az egyes...), látom a sorompót, elmegyek előtte - mert nekem senki sem mondta, hogy a sorompó mögött kell bemenni a tanösvényen - fel a hegytetőre, csodálatos a panoráma, de még mindig nem találkozom senki ismerőssel. Telefonon mondják, menjek be a sorompó mögött, és balra a tisztáson... 3 páros mászik a sziklafalon, egyik sem az ismerősöm, így hazajöttem. Cirka 3 órát elvoltam, de most már tudom, hova kell menni :)
Az este folytatása: Tali Majával, iszogatunk :)