Hogy nekem mennyire rohadtul elegem van abból, hogy segítek, akinek csak tudok, aztán ha történik valami, egyből én vagyok a bűnbak! Volt pofám elkérni anyu kocsiját bátyáméktól, hogy elmehessek Pilisszentkeresztre; most azzal a váddal szembesülök, hogy sikeresen kilyukasztottam a kocsi olajtartályát. Egyszer nem vertem oda semminek, észrevettem volna; most néztem, az albérlet előtt, ahol parkoltam, nincs egy deka olajfolt se.
Spórolni akartam, ehelyett támogatom az embereket, csak mert valakik túlvállalják magukat, és a végén ők maradnának szarban. Ehelyett én szívom meg. A héten vettem egy scannert, teletankoltam a kocsit, és kölcsönadtam a fizetésem maradékának 3/4-ét. Talán érthető, hogy zabos vagyok, hisz félre akartam tenni pénzt, szeptembertől újra tandíj, albérletet is váltanék, és jó volna, ha nem csak párszáz Ft maradna a számlámon az utolsó napokra... Dühös vagyok.
