Előző bejegyzésemből kiindulva most gyorsan megmagyarázom a címet, aztán ugrok is a témára: Utazásaim. Ide írom le, hol jártam eddig a világban, merre szeretnék még eljutni, esetleg hova visszatérni - megspékelve pár képpel, ilyet még úgysem láttatok (vagy ha igen, bocsi, de rossz blogot néztetek).
Akit meg személyes hátterem ecsetelése mégannyira nem izgat, mint az, merre utaztam Európában, hanyagolja ezt a bejegyzést.
A kezdet kezdetén, kicsiny hazánkban a rendszerváltás előtt 5 évvel születtem Veszprémben, egy szeptemberi délután. Sajnos az első kétharmadában sikerült a világra jönnöm, így szűz vagyok - olyasfajta szűz, amit eddig hiába próbáltam elveszteni, mindig visszajött hozzám. Ez abszolút lényegtelen információ, csak nincs mit szépíteni rajta, így hát elviccelem. Szóval a kezdetek kezdetén Veszprémben laktam. Vagyis Fűzfőgyártelepen, de záros határidőn belül Veszprémbe költöztünk. A rendszerváltás után pár évvel számunkra is meghozta a váltást: leköltöztünk Bajára. Nem fogom napi részletességgel leírni, mi merre hogy és mikor, csak nagy vonalakban.
Nagyszüleimnek köszönhetően minden tavaszi szünetben elmentünk kirándulni valamerre. Így sor került a Kisbalaton, Velem, Meggyespuszta, Eger és még ami nem jut eszembe, de ide tartozik, látogatására. Velük voltam a legtöbbet Szlovákiában is, ami anno még Csehszlovákia néven futott. Magas-Tátra, Banská Bystrica (Besztercebánya), Nové Zámky (Érsekújvár), Tajov (ennek nevét nem tudom) mind sorra került általuk. Snowboardoztunk Tálén, Myto-n, Donovaly-n, bár ezt a középiskolai sítábornak köszönhetem, nem pedig a nagyszüleimnek, de ez részletkérdés.
Nagyszüleimmel voltunk kint Ausztriában, majd később Olaszországban, életemben először. Ausztriában sorra került Bécs, a Ganzendorfi Szafaripark, Olaszországban Velence... Életre szóló élmények egész hada. Sajnos már alig emlékszem ezekre a vidám pillanatokra, annyira régen voltak.
Szintúgy sítábornak köszönhetem Franciaországot, azon belül Chamrousse-t, valamint Puy St. Vincent-et, ez utóbbit bármikor szívesen meglátogatnám, annyira jó volt. Talán egyszer. Ausztriában is csúsztunk, Semmering volt a fő célpont, de voltunk más kisebb sípályán is. 17. születésnapomkor meg Londonba utazhattam - anyu annyira örült az útnak, hogy felköszöntött 18-nak. Oda is bármikor visszamennék. Kép annyi van, mint a nyű, míg feltöltöm, az beletelik pár napba:) - legyetek türelmesek.
Említés szintjén: voltam Horvátországban, Zadar környékén, csodálatos a Krka vízesése:) valamint apuval régebben sokat túráztunk itt Magyarország területén: Rám-szakadék, Visegrád, Párkány (bár az Szlovákia, Stúrovo), Pécs mellett Óbánya, a Zempléni hegységben Pusztafalu... És még amire nem emlékszem.
Most pillanatra, hogy felidéztem, merre jártam a világban, elfogott a nosztalgia... És arra a kérdésre, hogy hova mennék még, hirtelenjében nem is tudnék mit mondani, csak annyit: Északra, a sarki fényt megnézni. Vancouverbe nem fogok eljutni a téli olimpiára, pedig nagyon jó volna, de most kihagyom. Talán majd legközelebb.
Mire is jó az utazás? Embereket, kultúrákat, szokásokat ismerni meg, jól szórakozni, kipihenni a mindennapok fáradalmait, adni a szürke hétköznapoknak kimenőt egy rövid kis időre.
A nyaralóból a látkép A szomjas snowboarder Hegyek Franciaországban
