Blogger pályafutásom alatt a legnagyobb kihívást a megfelelő címek megtalálása jelenti. A megfelelő cím utal a tartalomra, kellőképp figyelemfelkeltő, valamint elég érdekes, hogy az olvasót arra késztesse, beleolvasson a cikkbe. Ez sosem jött össze, így maradtam a jól bevált első-szó-ami-eszedbe-jut módszernél. Így elmondhatom, egyáltalán nem ez a leghülyébb cím, amit kitaláltam életemben. Ha nem lenne annyira fagyos odakint az idő, talán a Fagyi címet viselné - mert azt kifejezetten imádom. Igék. Miért pont ez? Talán, mert ez a szófaj cselekvéseket, történéseket ír le, így ezen címszó alatt leírhatom, mi történt velem az elmúlt pár napban.
Lássuk csak szépen sorjában:
a) Barátnő fronton a helyzet változatlan, jól megvagyunk, köszönjük szépen.
b) Barátok szintjén viszont több a gubanc: a lelkiismeretem nem hagy nyugodni. Van valaki, akivel egész jóban voltunk, idestova másfél éve, hogy megismertem, és most úgy tűnik, vége szakad a barátságnak. Az egész egy elhibázott döntés, és az utána lévő láncreakció szövődménye: jelen állás szerint hallani sem akar felőlem, holott... talán én vagyok a hibás, bár én nem érzem magam annak. Ettől az egésztől rossz kedvem van. Ha egyszer véletlen erre a blogra téved, sajnálom, hogy így alakult, de ne rám verje a port. Bőven lenne elég okom nekem is visszavágni neki, mégsem teszem, talán pont azért, mert a barátom (volt).
c) Suli: vége a vizsgaidőszaknak, s csupán egy tárgyat buktam el. Kifejezetten szerencsés vagyok, ha azt tekintjük, hogy volt köztük egy vízválasztó, a Szoftver Szigorlat - igaz, hogy 2-es, de második próbálkozásra, és 118 emberből a sikeresen vizsgázó 19-ben lenni elég nagy szó. Így aztán beindult a nagyüzemi tárgyfelvétel a suliban, az egész hetem foglalt emiatt. Végre be tudom hozni a lemaradásom az átlaghoz képest (ha Nagypapám halálakor nem hagyom el magam annyira, idén végezhettem volna).
d) Most voltam otthon, a hétvégén. Végre volt két nap pihenőm, netelvonási tünetek és wowelvonási tünetek nélkül (utóbbi azért nem, mert már unalmasnak tartom amúgy is). Talán kikockulok eléggé, hogy végre magam mögött tudjam az egész számítógép előtt ülési mizériát is, kimozdulni a világba - holnap (január 26, kedd) teljesen egyedül leszek, és semmihez sem lesz kedvem, előre látom. Bele fogok halni az unalomba.
Most nemsokára megyek matematikát korrepetálni, mert abban nagyon jó vagyok, és már hívtak, hogy kellenék. Aztán haveroknak odaadom a tételeim, amik a szigorlatra voltak, hátha segít nekik valamit - mert jótét lélek vagyok, még ha elsőre (másodikra, harmadikra...) nem is látszik.
Jövőbeli tervek: Unokatestvérem szülinapjának ünneplése január 30-án itt fent Pesten, Szegedre lemenni február 5-én csoportosan, hogy aztán 6-án Baján át Balatonfűzfő-Fűzfőgyártelepre eljutva, és szülinapok ünneplésére (unokatestvérem, bátyám, anyukám) szakítsunk időt. Február 7-én jövök csak vissza Pestre, könyvekkel tonnaszám megrakott kocsival. Így az egyik hobbimnak is élhetek, az olvasásnak. Nagyon kevesen űzik, pedig nagyon izgalmas időtöltés - és jobb is, mint a monitor pixeleit kocsányon lógó szemmel bambulni...
Summa summarum: mozgalmas és tanulós vizsgaidőszakom volt/következő félévem lesz...
Stegi
